A kéménytűz mondhatni velejárója a szilárd tüzelésű kémények használatának. A legegyszerűbb kialakulási módja az, hogy a kátrányos lerakódás begyullad a kéménykürtőben.
A kéménykürtőben azért rakódik le kátrány mert a tüzelőberendezéseken az égéslevegő bevezetést fojtva próbálják a hosszabb üzemidőt és az alacsonyabb hőfokot fenntartani, jellemzően az enyhébb hőmérsékletű téli napokon.
A kéménytűz akkor alakul ki ha a hidegebb napokon a hőmérséklet emelése szükségessé válik és a tüzelőberendezések égéslevegőjét nem fojtják sőt több tüzelőanyagot használnak ezért a készülékből szikra vagy láng csaphat a kéménybe.
Mivel az égésnél keletkező fagázok éghetőek ezért egy hosszú láng csaphat be a kéménybe és a lángterelővel ellátott tüzelőberendezésekből is kicsaphat a láng ami kéménytüzet okoz.
A kéménytüzet helyes tüzeléssel lehet megelőzni, hiszen így a kátránylerakódást előzzük meg tehát nem lesz éghető anyag a kürtőben. Így ha megváltoznak a huzatviszonyok és láng csap a kürtőbe nem lesz mi meggyulladjon.
Ezt könnyű leírni de megvalósítani sok esetben csak a fűtési rendszer átalakításával lehet.
Magyarul a helyes tüzelést sok esetben csak egy a tüzelőberendezésben megfelelő égési körülmények között képződött hőnek a fűtési rendszerben elég víznek kell lennie ami ezt a keletkező hőt felveszi és így nem képződik kátrány.